Agyagbánya gödör
A természeti értékek hiányából adódóan a Kiscelli-Doberdó tanösvény ezen állomásán a történeti szál folytatására nyílik lehetőség. Az óbudai téglagyártás az 1850-es években maga után vonta a bányaművelés elterjedését. Az előző évszázadokban jellemzően a fatüzelés miatt elterjedt fakitermelés során megkárosított, majd degradált felszínt tovább bolygatta a gyártáshoz szükséges agyag kitermelése. Az 1870-es évekből már fényképes források is rendelkezésre állnak a környékről, melyek alább meg is tekinthetők. A jelenkori állapotokkal való összevetéshez pedig már nem egy katonai felmérés, hanem egy Budapestről készült 1944-es légifelvétel-sorozat szolgál.
Az 1944-es felvételt a maival összevetve jól elkülöníthető a Kiscelli-fennsík erdőinek területe. Az azt felszabdaló ösvények ugyanis nem estek egységes lombtakaró alá, ezzel bizonyítván, hogy viszonylag fiatal erdőről beszélünk. A bányászati tevékenység ekkorra megszűnt, így a természet megkezdhette a helyszín visszahódítását. A maihoz képest az emberi jelenlét kissé visszafogottabb volt, a tanösvényen kívül eső területeken még nem épültek fel a panelházak.
Az 1890-es években még szállítószalagon át érkezett a kitermelt agyag a Bécsi út fölött.
Az óbudai téglagyár a Kiscelli-utcával szemben az 1960-as években.
A történeti fényképek forrása: egykor.hu