Schmidt-forrás
A Schmidt-forrás a tanösvény egyik legérdekesebb látnivalója, nem csak látványossága, hanem változásának látványos mértéke miatt is. Kezdetben a maitól eltérően jelentős vízhozamot produkált, ma azonban felszínre törésének pontos helye nehezen meghatározható. (Gyakran csak a sáros talaj utal rá.) Az elmúlt évek mérései az alábbi táblázatban foglalt vízhozam értékeket mutatták:
| Mérés időpontja | Mért érték |
|---|---|
| 1998 | 40 l/perc |
| 2006 | 1,5 l/perc |
| 2019 | nem mérhető |
A Kiscelli-párkánysík maga karsztos terület, ennek ellenére a Schmidt- és a korábbiakban bemutatott Kápolna-forrás talajvíz rétegforrások. A felszínre egy virágos kőris gyökerei között tör, mely a vegetációs időszakban az alábbiak szerint fest:
Csapadékos időben megfigyelhető a forrás által táplált ér:
Összességében elmondható, hogy a forrás felszínre törésének pontos helye nehezen megállapítható. A Schmidt-forrás jelenlétére csak az erdőben nyomokban felbukkanó tócsák utalnak. Gyorsan csökkenő vízhozama antropogén befolyásoló hatásra enged következtetni, a csökkenés mértéke akkora, hogy a területen bemutatott természeti értékekkel szemben az Óbudai Egyetem hallgatói már nem vizsgálják. A forrást a lefolyó víz alapján visszakövetni nem lehet, az erdő talajában nagyjából 50 méteres szakaszon elszivárog.